Advent: Várakozás az Úr eljövetelére
Kedves testvérek!Az olvasmányban hallottuk: "Sarja támad Izájának, aki a népek uralkodójává emelkedik." Ezt a tényt láthatjuk nagy stílusban, amikor a római birodalom megtér Konstantin császár alatt a kereszténységhez 312-ben. Azóta is történnek hasonló megtérések, például amikor felemelkednek a katolikus frankok a népvándorlás idején, amikor uralkodtak Európában. Krisztus után 800 karácsonyán megkoronázták Rómában Nagy Károlyt, a frankok királyát. Így ismét biztosítva volt Európa katolikus formálása, miután a római birodalom 300 évvel korábban a germán népek hódításával elbukott.
1000 körül a magyar nép is megtér, ami jelentős eseménye az európai kereszténységnek. "Sarja támad Izájának, aki a népek uralkodójává emelkedik. Benned bíznak majd a nemzetek." Urunk Jézus Krisztus győzött a pogány népek fölött. A pogányok meghajoltak a magasabb igazság előtt, az előtt, amit Jézus Krisztus tanított nekünk.
A mai olvasmány azoknak a rómaiaknak szól akik megtértek a pogányságból a kereszténységhez. Szent Pál bátorítja a rómaiakat, és az Ó szövetségből idéz, hogy a többi nemzet is meg van híva Isten dicséretére és hogy remélhetnek Istenben: "Örüljetek népével együtt, ti pogányok". "Dicsőítsétek az Urat, ti népek mind, magasztaljátok minden nemzetek!"
A kereszténység világosság, ami elűzi a pogányság sötétségét. Szent Pál azt mondja: "Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek..." Ezzel Szent Pál azt mondja, hogy Isten türelmes és vigasztal, tehát nektek is így kell cselekedni. Nektek is türelmesnek kell lennetek és egymást vigasztalnotok. Egyetértésnek kell lenni köztetek Krisztus példáját követve. Igen, a kereszténység magasra teszi a mércét és egészen a plafonig kell ágaskodnunk, hogy ezt az ideált elérhessük. Kényszeríteni kell magunkat, hogy „azt a kis egot, amely oly nagy tud lenni, oly nagyon fontosnak tudja magát venni, és oly nagyon el tud ájulni a saját véleményétől, legyőzhessük”.
A kereszténység segít abban, hogy a tányér szélén túl is láthassunk és megpillanthassuk a magasabb igazságokat és azok szerint cselekedhessünk. A tányér széle az "én”.
Ezt kell nekünk keresztény szemlélettel, a kereszt követésével és bűnbánattal legyőzni. Az engedelmesség például egy ilyen segítőeszköz az egonk ellen.
Hogy néz ki a mai katolicizmus?
Az európai országok 1700 év kereszténység után a pogányságba tartanak. A rómaiakhoz írt levél ma aktuálisabb, mint valaha amikor egy maroknyi keresztény csoportnak kellett helyt állni Rómában a pogánysággal szemben. Mi is hasonló helyzetben vagyunk. Pogány nézetek és szokások burjánzanak napról napra. Ismét a nagy Konstantin előtti időszakban találjuk magunkat, a pogányság korában, mint a római birodalom idején. Sok türelemre és vigaszra, valamint kitartásra van szükségünk, hogy hűek tudjunk maradni a hitben.
A sivatagban való kitartást illetően, sok javaslatot találunk az evangéliumban, amikor az Úr Keresztelő Szent Jánosról beszél.
Először is erős hitre van szükségünk. Ahogy Keresztelő Szent Jánosnak, nekünk is sivatagban kell kivárnunk. Keresztelő Szent János nem egy nádszál volt, aki ide-oda hajlott. János erős volt, hite és elvei voltak. "Egy ember- egy szó."
Másodszor, János nem viselt puha ruhákat, nem élt kényelmes életet. Ellenkezőleg, edzette magát, hogy hűséges tudjon maradni. Ez számunkra is fontos, mert ha elkényelmesedünk, árulók leszünk. Akkor már nem célunk a keresztény ideál, akkor már nem nyújtózkodunk a plafon felé. Nem megyünk fel a hegy csúcsához, inkább lefelé haladunk. Langyosak leszünk, minimalisták és a széles, kényelmes utat választjuk a szűk és keskeny ösvény helyett.
Lefebvre érsek volt napjaink Keresztelő Szent Jánosa. Határozottan és ingázás nélkül járta az utat és hű maradt a katolikus hithez. Minden nehézséget és támadást türelemmel viselt.
Mint misszionárius nagy sikerrel térítette a pogányokat Afrikában, és mint a Szent X. Piusz Papi Testvériség alapítója beutazta az egész világot, hogy erősítse az embereket hitükben. Milyen csodálatosan tudta az embereket a zsinat utáni hanyatlás közepén erősíteni és bátorítani.
Igen, nagy felelősségünk van a papi testvériségben, hiszen azt szeretnénk, hogy Urunk minden szívbe be tudjon költözni. A pogányság meghátráljon a kereszténység elől, és a hit fénye zavarja el a gonosz tettek sötétségét.
Könyörögjünk tehát bűnbánó lélekkel és könnyek között Urunk eljövetelért. Mikor következik ez végre be? Nem tudjuk, de Isten nem felejt el semmilyen imát, Mária minden kérést meghall. Ebben bízva kiáltunk a fennmaradó két adventi hétben az Introitus szavaival: "Sion népe lásd, az Úr eljön és megváltja a pogányokat...!"