“Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított egyházunkról és hazánkról megfeledkezett hűtlenség, önzés és gyűlölködés. Emeljük e templomot, hogy a megcsonkítás és anyagi romlás közepette fennen hirdesse és szolgálja az ezer éves integer-Magyarország, a történelmi Regnum Marianum gondolatát.”
A Regnum Marianum Magyarország régi katolikus elnevezése. Jelentése: Mária Országa (Királysága). A név abból a hagyományból ered, mely szerint az örökös nélkül maradt Szent István király halála előtt a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta fel.
A templom hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezetről kapta.
A Regnum Marianum katolikus papok közösségeként alakult 1896-ban és mintegy fél évszázadon át foglalkozott a többnyire szegény sorsú gyerekekkel: cserkészcsapatokat, Mária-kongregációkat, sport-, színjátszó és bábozó csoportokat, énekkart vezettek, vonzó szórakozási-tevékenységi lehetőségeket teremtve a vallásos gyermekeknek és ifjaknak, de a vallásilag közömbös fiatalok számára is. Kiadták a Zászlónk, a Nagyasszonyunk és a Kispajtás c. ifjúsági lapokat. A mozgalmat 1902-ben ismerték el Rómában, a magyarországi cserkészmozgalom alapítói közé tartozott, és egyre meghatározóbb szerepet töltött be a katolikus fiatalok szellemi és fizikai nevelésében. A mozgalom egyre növekvő népszerűsége következtében hamar kinőtte a Damjanich utcai kápolnáját.
Az 1919-es esztendő végén az Esztergomi Főegyházmegyei Hatóság az erzsébetvárosi plébániától leválasztva megalapította a Magyarok Nagyasszonya plébániát, melynek hivatalos neve Magna Domina Hungarorum lett. Átmenetileg a Damjanich u. 50. sz. alatt működött, de lelkes plébánosa, Shvoy Lajos - aki kinevezését megelőzően is már régóta tagja volt a Regnum Marianumnak - kezdeményezésére 1921-ben Templomépítő Bizottság alakult az egykori horvát bán, Skerlecz Iván vezetésével. A bizottság munkájának köszönhetően 1924. december 15-én építészeti tervpályázatot hirdettek ki a Városliget szélén felépítendő Magyarok Nagyasszonyáról Nevezett Plébániatemplom tervezésére. A részletesen meghatározott építési programnak a bírák szerint leginkább a fiatal Kotsis Iván terve felelt meg.
Az ünnepélyes alapkőletételre Csernoch János bíboros jelenlétében 1925. október 10-én került sor.
A tényleges építkezés azonban csak közel egy év múlva, 1926. augusztus 11-én kezdődhetett meg. A költségeket adományokból fedezték, ami a kirobbanó gazdasági válság miatt egyre lassabban csörgedezett. A munka ennek ellenére is hatalmas lendülettel és lelkesedéssel folyt, majd gróf Mailáth Gusztáv támogatásával 1931-re készült el. A kényszerű spórolás miatt azonban elmaradt a 35 méter magasra tervezett harangtorony felépítése, csupán a legalsó, 16 méteres szakasza készült el.
Felszentelésére 1931. június 14-én került sor Serédi Jusztinián hercegprímás közreműködésével.
A XI. századi olasz és dél-francia hatású, román modorú terv kevés részletképzést használt, inkább nagy, nyugodt falsíkjai adták a kellő reprezentativitást az épületnek.
A templom pontosan a Damjanich utca tengelyében állt, bejáratával az Aréna út (Dózsa György út) felé nézett. A hívek 22 lépcsőn kapaszkodtak fel a bejáratot rejtő boltíves nyílású előcsarnokhoz, ahol a torony alapjául is szolgáló négyzet alakú térbe léphettek be. Az előtérből jobbra és balra lépcsők vezettek fel az orgonakarzatra, valamint a tetőtérbe, előre pedig a centrális terű templomtérbe juthatott a látogató. A tervező Kotsis Iván szerint a Regnum Marianum „több mint plébániatemplom”, és a benne megnyilvánuló gondolat egyediségét, és nagyszerűségét kívánta kifejezni a centrális elrendezéssel. A központos teret egy 20 méter átmérőjű, és 25 méteres magasságú kupola fedte le. Tornyát, egyedülálló módon a Szent Korona másolata ékesítette. A belső teret számos kortárs műalkotás díszítette, melyeket ajándékba kapott a plébánia.
A csaknem 2500 ember befogadására alkalmas templom 1820 négyzetméteres belső tere alatt altemplom létesült. Erősen emlékeztet a jeruzsálemi Szent Sír templomára.
Annak ellenére, hogy a templom viszonylagosan megúszta a II. világháborút, a felvonulási tér kialakítására hivatkozva - Sztálin születésnapjára szánt ajándékként - elhatározták a templom felszámolását. A bontást - hasonlóan a később lerombolt Nemzeti Színházhoz - nem támasztotta alá valós építészeti indok, csak politikai.. Sorsát a magyar nemzeti identitást és nemzeti hagyományokat eltörölni kívánó „kultúrpolitika”, valamint a rendszer elnyomógépezetének demonstrálási vágya pecsételte meg.
A bontási munkálatok megkezdése előtt az elszántabbak élőlánccal vették körbe az épületet. A tömeget az ÁVH tagjai feloszlatták, a résztvevőket az államhatalom több évtizedes börtönnel büntette. És 1951. szeptember 23-án elkezdődött a bontás, amit a lehető legnagyobb csendben, és a leggyorsabban akartak elvégezni. De az ingoványos területen beton cölöpökre épült vasbeton szerkezetű templom elemei ellenálltak a bontócsákányoknak és a korabeli gépek is alig-alig fogtak rajta. Így a bontás több mint fél évig tartott és csak katonai segédlettel, robbantásokkal sikerült porba tiporni. A romokat a hatalmas területű altemplomba döngölték be, majd a területet lekövezték.
A pártdiktatúra alatt, a vallásüldözés keretében nemcsak a templomot semmisítették meg, hanem magának a Regnum Marianum szervezetnek a tevékenységét is betiltották. A templom körül kialakult hittanári-papi közösség azonban a vallásüldözés idején - templom és székház nélkül is - tovább tevékenykedett, gyakran szigorú börtönbüntetés terhe mellett.
A templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban sem engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna.
A lerombolt templom helyét hamarosan elfoglalta a szocialista dísztribün, közelében a Sztálin-szoborral, amit 1956-ban ledöntöttek a tüntetők. A máig élő közhiedelemmel ellentétben a Sztálin-szobor nem a templom helyén, hanem attól mintegy 200 méterre északra állt.
1969-ben nagyjából az egykori Regnum helyén állították fel Kiss István Tanácsköztársasági emlékművét, mely lényegében Berény Róbert nevezetes, 1919-es Fegyverbe! Plakátjának térbeli megjelenése volt. Spirális talpazatát Hofer Miklós tervezete. Nehéz nem felfedezni az utalást a templom alapító szövegére. Az emlékmű, a Liget fái közül kirohanó hatalmas munkásfigura ma is megvan, csak épp a Szoborparkban. A Tanácsköztársaság-szobor spirális talapzatát a rendszerváltást követően a templom emlékhelyévé alakították.
A szoborból a zászlótartó 3 vasrúd megmaradt, a szobor helyére kovácsolt vas kereszt került.
A zászlórudakra nagyméretű fehér tábla került, melynek szövege eleinte ez volt: „Itt állt a Regnum Marianum templom, Rákosi Mátyás 1951-ben leromboltatta.”
Ma már csak annyi szerepel rajta: „Itt állt a magyarság ENGESZTELŐ TEMPLOMA a Regnum Marianum 1951-ig.” és egy rajz az egykori templom képével.
Kisharangja 2005 óta a dióspusztai (Somogyapáti) Szent Mihály Kápolnában van használatban.
Budapest egyetlen, a szocializmusban lerombolt templomának újjáépítését vagy egy méltó emlékhely kialakítását civilek többször felvetették, az ügy egyelőre ennél tovább nem jutott. Utoljára 2011 első félévében az internetes akciót szervező Váralja Szövetség kezdeményezésére három hét alatt több mint 13 ezren fejezték ki egyetértésüket a városligeti Regnum Marianum-templom újbóli felépítését szorgalmazó civil kezdeményezéssel.
A kommunista pusztítás elmúltával az európai államok manapság sorra építik újjá a II. világháborúban vagy azt követően lerombolt nemzeti kegyhelyeiket. Így történt ez Németországban a drezdai Frauenkirche esetében, de hasonlóan jártak el Oroszországban is, amikor a Napóleon felett aratott diadal emlékére emelt - és Sztálin által leromboltatott - moszkvai Győzelmes Krisztus templomot újjáépítették. Magyarországon a felrobbantott Regnum Marianum templom romjai - az altemplommal együtt - még a rendszerváltás után több mint húsz évvel is a lekövezett hajdani Felvonulási tér alatt nyugszanak. II. János Pál pápa korábban azt mondta a Regnum Marianum templom újjáépítése jelképe lesz a magyar egyház és a magyar nemzet feltámadásának.