Értékelésében a püspök az írónő „nyelvének szemléletességét”, valamint
„írásmódjának ritmusát és hangzását” emelte ki. A 37 éves berlini
szerzőnő két lány történetét írta meg, akik kölcsönösen segítik egymást.
A zsűri Robert Brahm trieri püspök elnöklete alatt 233 műből válogatott.
Az 5 ezer euróval dotált díjat 24. alkalommal adták ki.
„Ritkán mesélték el a vigasztalás és a megvigasztalva lenni motívumát
ilyen meghatóan”, áll a hivatalos megokolásban. Bach „mindkét lány belső
hangját mint két melódiát szólaltatja meg, és végül egy melódiává
forrasztja össze őket”.
A díjazott megköszönte a kitüntetést és örömét fejezte ki, hogy a püspökök a „vigasz” és a „megvigasztalva lenni” motívumát külön kihangsúlyozták.
A saját hitére vonatkozó kérdésre Bach előtte ezt válaszolta: „Agnosztikus vagyok, és ezért már néhány évvel ezelőtt kiléptem az Egyházból.” De „nagyon jól el tudom képzelni, hogy az életet gyakran könnyebbé teszi, ha valakinek van hite”, tette hozzá Bach.
Forrás: Katolikus-Honlap.hu
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: Isten megismerhetetlen. (agnosztikus - lásd a magyarázatom után a Katolikus Lexikon szószedetét). Ezt az egyszerű és Istentagadó állítást veszi magára a német római-katolikus püspöki konferencia, amikor a fenti eretnek hölgyet [Tamara Bach] kitünteti. Ha egy katolikus püspök [apostol utód] erre vetemedik, akkor ő és papjai hogyan akarják a rájuk bízott népet hitre és Istenhez vezetni. Aki, akik az agnoszticizmust (vagy egy agnosztikust) vallási vonatkozásban támogatnak, azok bizony eretnekek. Még akkor is ha az egyházi rend szentségét kapták meg. Sőt a Ő bűnük végtelen nagy lesz Isten előtt mind az külön, mind a végső ítéletkor. Isten Irgalmazzon nekik!Az agnoszticizmus (görög 'a megismerhetőség tagadása'):
- filozófiai irányzat, mely a tapasztalati világon túl lévő dolgok megismerhetetlenségét vallja. Az agnoszticizmus fogalma Th. Huxley-tól származik, magát a szót is ő vezette be a filozófiai nyelvbe. Szerinte akik a metafizikát elfogadják, azok felsőbb ismeret birtokosainak, gnosztikusoknak tartják magukat, s velük szemben ő agnosztikus akar maradni. - A szó a mai használatban sem jelent szkepticizmust, vagyis a megismerés bizonyosságában való kételkedést, hanem inkább azt az irányzatot, amely a tapasztalati világon túl levő dolgokat megismerhetetlennek mondja, s így kétségbe vonja a metafizika tud. jellegét, s ezzel együtt a filozófiai istenbizonyítást is. Ebben az értelemben nemcsak a pozitivisták agnosztikusok, hanem Kant és követői is. A modern vallásfilozófia sok követője szintén ezt a nézetet vallja. Az ún. agnosztikus dialektikus teológia is abból indul ki, hogy Isten - mint az egészen más - természetes ésszel még analóg módon sem ismerhető meg. Igazában az ~ menteni akarja Isten transzcendenciáját és az isteni dolgok misztérium-jellegét, s vissza akarja tartani az emberi értelmet attól a vállalkozástól, hogy Istent mint ismeretének tárgyát kezelje. Ebben egyetért a negatív teológiával, de az utóbbival való összehasonlítás feltárja azt a félreértést, amely ott rejtőzködik az agnoszticizmus gyökerénél. Abból indul ki, hogy számunkra nincsenek más fogalmak, csak azok, amelyeket a tapasztalatból merítünk, amelyekkel a valóságot felfogjuk és célunknak megfelelően kezeljük. Márpedig Istenről ilyen fogalmunk nem lehet. Nem szabad elfelejteni, hogy a külső analógia mellett beszélhetünk valóságos, belső analógiáról is. Ez abban áll, hogy a tapasztalati világ a maga esetlegességében, végességében, változékonyságában feltételez egy világfölötti végső okot, egy teremtőt, akiben meg kell lenni minden tiszta tökéletességnek, ami a tapasztalati világban található. A tökéletlenségeket azonban tagadni kell vele kapcsolatban. Itt tehát egyszerre áll előttünk a pozitív és a negatív analógia. Ennek alapján mondhatjuk, hogy Isten túl van minden emberi fogalmon, de ugyanakkor valóságos ésszerű állításokat is tehetünk róla. Ezzel pedig adva van a vallás észbeli megokolása.
- Teológiai oldalról az agnoszticizmusra vonatkozóan megállapíthatjuk:
- a) A keresztény kinyilatkoztatás és hitbeli meggyőződés elutasít minden olyan népies agnoszticizmust, amely tagadja a mindennapi tapasztaláson túlra nyúló megismerést vagy annak tudományos kifejtését, tehát a agnosztikus pragmatizmust, az agnosztikus szkepticizmust, az agnosztikus pozitivizmust és az agnosztikus materializmust. A katolikus tanítás ugyanis nemcsak a kinyilatkoztatás alapján beszél Istenről, hanem vallja a természetes ésszel való megismerését is [Bölcs 13; Róm 1,20; D 1006], továbbá az alapvető erkölcsi természettörvény fölismerésének lehetőségét [D 1022, 1650]. A hit szempontjából tehát az abszolút agnoszticiznust tévtanításnak mondhatjuk, mert ha lemondanánk a hit ésszerűségének igazolásáról (hit előzményei), akkor nem állíthatnánk a hit kötelező voltát, és nem léphetnénk a meggyőzés szándékával az emberek elé.
- b) A katolikus teológia szemben áll a természetes emberi megismerés lehetőségének olyan szubtilis értelmezésével is, amely nem akar kifejezetten szkeptikus v. agnosztikus lenni, de a gyakorlatban elvet egy olyan objektív, érvényes megismerést a transzcendens dolgokról, amelyre ésszel reflektálni lehetne, s amely érthetően továbbadható volna. Így pl. Kant kriticizmusát v. az olyan vallásfilozófiát, amely a vallásos megismerést az észbeli igazoláson túl kizárólag közvetlen hitbeli döntésnek mondja. Erről ott van szó, ahol a vallásos aktust csupán valami élményből, vagy külön képességből vezetik le (pl. a numinózum megérzéséből, az értékek átéléséből), s ahol az emberi logikát és metafizikát mint a vallásos megismerés lényegi alkotóelemét kizárják. A modern protestáns vallásfilozófiába és teológiába behatolt ilyen kifejezett vagy hallgatólagos agnosztikus föltételezés, és mint agnosztikus modernizmus igyekezett a katolikus teológiában is helyet kapni. Ez egyébként mindenütt jelentkezik, ahol a hit észbeli megalapozását lehetetlennek mondják v. elutasítják, még akkor is, ha az agnosztikus érzést természetfölötti motiválással támasztják alá (D 1022, 1391). Ilyen agnoszticizmus az a kísérlet, hogy a vallásos beállítottságot olyan területre mentsék, ahol nem támadható meg, pl. az élet végső értelmének keresésénél. A háttérben az a meggyőződés van, hogy a lét végső értelmének kutatásában az értelmi következtetés úgysem jogos, az kizárólag a hitre tartozik. Figyelembe kell venni azt, hogy az ember mint egész képes hinni, vagyis hitében benne lehet annak igazolása is, hogy miért hisz. Amikor kitart a lét végső értelmének keresésében, éppen annak a válasznak a lehetőségét igazolja, amelyet a kinyilatkoztatás nyújt.
- c) Vallási agnoszticizmus lehet az igazi vallási ismeret egyik lényeges jegyének rossz értelmezése vagy elferdítése is. Istent csak akkor ismerem meg mint Istent, ha meglátom és elfogadom, hogy ő felfoghatatlan titok (D 1782). A vallási ismeret nem a tárgy maradék nélküli átlátása, amivel aztán én rendelkezem, mint ahogy a mai technikai racionalizmus a maga módszerét kidolgozta, és nem is olyan titkok közé való besorolás, amelyeket a további kutatás majd megold. Isten megismerésében a titok nem a jelen megismerés határa, amit még kitolhatok, és nem is a még fel nem fedezett része a fölfedezhetőnek, hanem a mindenen túl levő felfoghatatlansága, amely a szellem előtt mint transzcendencia jelentkezik, mindennek a hátterében ott van, és az érthető dolgok mindennapi felismerését egyáltalán lehetővé teszi. Isten megismerése (ész és kinyilatkoztatás által) nem egyszerűen egyike az emberi ismeret sok lehetőségének, hanem minden megismerés végső igazsága. Hiszen minden létnek és megismerhetőségnek Ő a végső oka és magyarázata. Ő még a végső teljességében, a színelátásban is mint felfoghatatlan és kimondhatatlan mutatkozik meg, ezért a teremtményi megismerés végső lényege az, hogy minél világosabb a megismerés, annál inkább érzi, hogy a mindig és mindennél nagyobb titok előtt áll. Az ~ éppen ezt a ker. igazságot nem látja. A kat. teol. azt az észszerűséget védelmezi, hogy az emberi értelem nyitott a végtelen titok előtt, s tudja, hogy éppen ezt a felfoghatatlan titkot közelítette meg. Ezek a szempontok az agnosztikus ateizmus tárgyalásába is beletartoznak. G.F.