"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

2010. október 24., vasárnap

Civil papok

Szomorú világban élünk. Szomorú, mert az IGEN nem feltétlenül jelent IGEN-t, és a nem is hasonlóan nem mindig nemet. Kétezer évvel ezelőtt a kimondott szónak súlya volt, Isten szájából elhangozva pedig teremtő ereje. Legyen! És lett.

A papok a II. Vatikáni Zsinatig biztosan reverendában jártak, a szerzetesek pedig a rendnek megfelelő öltözékben - például a ferencesek csuhában. Magyarországi viszonyokat ismerve elmondható, hogy kb. 2000-ig még jellemző volt, de onnantól kezdve robbanás szerűen szoktak le a papok és szeminaristák a reverenda használatáról. Van olyan plébános ismerősöm, akit hat év alatt talán ha egyszer láttam reverendában. Pedig milyen jó látni, hogy a szembejövő férfi a katolikus egyház felszentelt papja, vagy felszentelésre kerülő szeminaristája.


A folyamatnak lépcsői voltak. Először bevezették az úgynevezett papi civilt. A papi civil ingére jellemző egy magasított dupla nyaki gallér, melybe fűzték, fűzik a kollárét, ami egy műanyag lapka és elől nincs takarása a gallér által. Ezért jól látható, hogy a viselője hordja és az egyházi rendhez tartozik.

Napjainkban a papság jellemzően nem viseli a reverendát és folyamatosan szokik le a papi civil ingéről és hozzákapcsolódóan a kolláré használatáról. Még egy televíziós szereplés kedvéért sem venné fel. Meg lehet nézni a hírTV-n a Civil Kaszinó című, beszélgetős műsort, ahol az egyik meghívott partner - elég sokszor előfordul - Kiss Ulrich SJ jezsuita szerzetes. Én a műsorban még nem láttam, hogy kollárét viselt volna.

De itt van a legújabb eset. A mai nap (2010. október 24.) reggelén a Magyar Televízió reggeli műsorába meghívták Kis-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspököt, abból az alkalomból, hogy ma van a szegedi dóm felszentelésének az ünnepe. Nézem a tv-t, nézem a meghívott vendégeket - menet közben kapcsolódtam a műsor folyamába -, nézem hogy kik vannak jelen. Kedves barátom el mondanom, hogy elsőre nem ismertem fel a püspök urat. Meg kellett várnom, míg menet közben elhangzik a neve és a címe. Annyira nem ismertem fel, hogy még azt se tudtam, hogy egy pap van a meghívott vendégek között. Ugyanis a püspök úr egy teljesen átlagos civil ruházatot viselt, kigombolt nyaku ing volt rajta, így természetesen kollárét nem viselhetett, de még a püspököknél "szokásos" mellkeresztet sem. A keze nem látszott, így a püspöki gyűrű sem látszott, ha egyáltalán viselte.

Megkérdezem: miért szégyenlik a papok, püspökök, hogy Isten felszentelt szolgái és képviselői? Mit várhatunk a hívektől ezek után?

A fenti elszomorító történések mellett vannak előre, pontosabban visszafelé mutató fejlődések. Főleg a fiatalabb papoknál tapasztalható, hogy egyre többen járnak reverendában, és már ott tartunk, hogy - ahogyan egy nem olyan régen szentelt pap barátom mesélte -, hogy amikor a városban egy autó sáros vízzel csapta fel a reverendáját és azt ki kellett mosni, mert kettőre nem tellett neki - szegény káplán atya -, a hittanos gyerekei a következő napon reklamálták, hogy miért nem reverendában ment a hittanórára tanítani.

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison,